Egy csepp Európa

A táncművész El Caminója

Sokan megírták már a maguk zarándokútjának történetét. Mindegyik különleges, egyedi a maga módján, de több szempontból hasonlítanak is egymásra ezek a könyvek és blogbejegyzések. Bombicz Barbara, a Győri Balett egykori szólistája, alapító tagja, későbbi koreográfusa, majd a Győri Tánc-és Képzőművészeti Iskola klasszikus balett mestere, művészeti vezetője, utóbb igazgatója szintén végigjárta a maga útját Santiago de Composteláig, és megírta történetét “Saját ösvény” címmel.  

Borito_fedlap

“Az út során rákényszerültem arra, hogy magammal foglalkozzam. Kívül és belül. Azzal voltam elfoglalva, hogy biztosítsam az előrébb jutásom, a testem és a lelkem lépésről lépésre kész legyen.”

WP_20150714_10_48_41_Pro

Miben más ez a megközelítés, miben nyújt többet, mint az eddigiek? Természetesen nem lett kevésbé szubjektív, kevésbé töprengő, kevésbé filozofikus – hiszen ez a zarándokút sajátossága. Gyakorlati tanácsokat, tényeket, információkat is tartalmaz. Azonban a táncművész látásmódja – aki jól ismeri a saját testét és annak reakcióit, valamint a színpadon és a gyakorló teremben eltöltött hosszú évtizedek alatt az önmegfigyelés mesterévé vált – merőben különbözik az általunk megszokottól. Félreértés ne essék, Barbarának – és társának, Tárnoki Tamás balettművésznek és mesternek – éppolyan nehéz volt megtenni a 850 kilométeres utat, mint bármely más földi halandónak, a testük éppúgy reagált az átélt nehézségekre, mint a többi vándoré. Ugyanakkor higgadtan és szinte azonnal tudtak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, nem törtek le, hanem bátran változtattak, és megpróbálták természetesnek, magától értetődőnek venni az akadályokat, ezáltal győztesen kerültek ki mindenféle szituációból.

WP_20150716_09_57_18_Pro

“A szervezet igényli a pihenést. Tanulság: nincs mese, oda kell figyelni a test szavára. Ha szükséges, akkor meg kell állni. A szervezetünk vészjelzéseire sokszor egyszerű megoldásokkal válaszolhatunk. Ha fáradt vagy, pihenj. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a fájdalmat sem, mert azon keresztül jelez a test.”

WP_20150725_07_56_43_Pro 

A személyes emlékképek, amik az út egy-egy állomásán felmerülnek, az egykori szerepek, amiket táncolt, a hajdani koreográfiák, amiket alkotott, a tanítványokhoz fűződő sajátos kapcsolat részletei, a tanári lét és gondolkodás apró megnyilvánulásai adják meg többek között a könyv sajátos hangulatát. Számomra mégsem ez Barbara írásának legnagyobb értéke, hanem a szerző azon tulajdonsága, hogy képes a szubjektív élményből általános igazságok felé eljutni, amelyek mindnyájunk számára érthetőek és befogadhatóak.

WP_20150713_15_53_01_Pro (1)

“A járáson töprengtem. Mindenki másként megy, és mindenkinek másként megy. Én sietek, majd megállok. Tamás lassan, folyamatosan jön. A maga útját mindenki a maga tempójában járja.Senkit sem szabad sem sürgetni, sem visszafogni. …Csoportokat tanítunk, és elvárjuk a tanítványoktól, hogy együtt haladjanak. Pedig mindenki csak akkor juthat tovább a tanulási folyamatban, ha az előző lépést már teljes mértékben birtokolja.”

WP_20150714_10_07_21_Pro

A könyv fotóanyaga nem kevésbé sokrétű és magával ragadó. Barbara azt mondta, hogy könnyebb volt megírni, formába önteni ezt az utat szavak segítségével, mint kiválogatni a rengeteg fotóból azt a 110 darabot, amit a “Saját ösvény” terjedelme elbírt és megkívánt. A látásmód ebben az esetben is megkapó: helyet kapott a fényképeken egy csiga a függőleges faágon éppen úgy, mint a Carpe diem (Élj a mának!) felirata egy fadarabon, a cserépárusok portékái, a kövekből kirakott csigavonal, a kristálytiszta vizű patak vagy a kereszt Európa egyik legnyugatibb pontjánál, az Atlanti-óceánnál. 

WP_20150713_12_33_35_Pro

Nagy erénye még ennek a válogatásnak, hogy bár Barbara szemével látjuk a tájat, az út különböző szakaszait, jellegzetességeit a fotókon, nem a szokványos képek születtek meg (aminek szelfizős korunkban különösen nagy értéke van). Az utolsó oldalak egyikén jelenik meg mindössze a szerző a maga fizikai valójában, és persze a könyv fülszövegén, egyébként a háttérben marad – mint mondta, ez szándékosan történt így, mert ennek ez volt a lényege.

A könyv a Palatia Kiadó gondozásában jelent meg. Megvásárolható a Libri és az Alexandra könyvesboltjaiban.

 WP_20150715_10_29_52_Pro

“Az idő és annak mérése “emberi találmány”. Jelzi, hogy mindennek megvan a maga ideje és tartama is. Tekintettel van-e az idő alkotójára, az emberre? Ezen a nyáron szerettem volna az idő szorítása nélkül lenni. Utam egyik célja éppen egyetlen ellenfelem, az idő legyőzése volt. Ennek lehetséges módja az, ha az ember függetleníti magát tőle. Képesek vagyunk-e az időn kívül élni?”

 

Az összes fotót és idézetet a szerző engedélyével közöltük.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!