Egy csepp Európa

A leglátványosabb római vízvezetékek Európában

A rómaiak egykor figyelemre méltó eredményeket értek el a  kiterjedt vízvezetékek építésében Európa-szerte,  ma is mérnöki bravúrként tartják számon, az ókori világ egyik csodájaként. Ezek némelyike még ma is látható, és néhány közülük még mindig használatban van, annak ellenére, hogy több mint 2000 éves. A 11 legjelentősebb római vízvezeték becslések szerint 260 mérföldet (418 km-t) tett ki, szállítva a római városokba, ipari munkákhoz, medencékbe, fürdőkbe és gazdaságokba a vizet.

Építésükre ie. 326 és 226 került sor. Az ókori Róma 14 viaduktja segítségével napi 700 ezer köbméter víz jutott el a városba.  A legrégebbi az Aqua Appia volt, a leghosszabb pedig a 91 kilométeres Aqua Marcia. A vízvezetékeknek komoly karbantartásra és folyamatos ellenőrzésre volt szükségük, és ennek eredményeként sok üzemképtelenné vált a Római Birodalom bukása után.

Segoviát Spanyolország Kasztília nevű tartományában találjuk, az Eresma és a Clamores folyók találkozásánál fekszik. Ősi eredetű város, lehetséges, hogy a kelták alapították. Már a rómaiak idejében is Segoviának ismerték. Akkor építették meg a ma is látványos, monumentális vízvezetékhidat, aminek elkészültét az első század végére vagy a második század elejére teszik. Ez a csodálatos műemlék a város címerében is szerepel, és 1985 óta a Világörökség része az óvárossal együtt.

IMG_4484

A vízvezeték a környező hegyekből szállítja a várostól 17 kilométerre található Fuenfría forrás vizét. A műemlék a legmagasabb pontján 28 és fél méterre emelkedik ki a talajból, talapzata majdnem hat méteres, két sor boltívből áll, amely pillérekre támaszkodik. Összesen 167 boltíve van jelenleg.

IMG_4483

A Pont du Gard (szó szerinti jelentése: híd a Gard felett) egy ősi vízvezeték Dél-Franciaországban, melyet a Római Birodalom épített. Ez eredetileg a jelenlegi Nimes helyén lévő római városba szállított friss vizet.

nimes

Hossza 50 km (31 mérföld), és habarcs használata nélkül épült. A  köveket olyan pontosan vágták – amelyek  súlya akár 6 tonna is lehetett – , hogy tökéletesen illettek egymáshoz, feleslegessé téve a habarcsot. A középkortól a 18. századig az ókori vízvezetéket hagyományos hídként használták.Ma a Pont du Gard egyike Franciaország  első öt turisztikai látványosságának, 1,4 millióan látogatták 2001-ben. A Világörökség része.

A Pont de les Ferreres , más néven Ördög-híd egy római híd,  amely része a római vízvezetéknek, melyet az ókori Tarraco (ma: Tarragona, Katalónia, Spanyolország) vízellátására építettek.   A vízvezeték híd található 4 km-re a várostól északra található. A vízvezeték része a város régészeti együttesének, amely felkerült az UNESCO Világörökség  listájára 2000-ben.

aqueduct-de-les-ferreres-in-tarragona-spain
Építés ideje bizonytalan, némelyek úgy gondolják, hogy Augustus uralkodása alatt épült. III. Abd-el Rahman kalifa hozatta rendbe, és a 18. században építették újjá. Azért ismeretes Ördög-híd néven is, mert egy legenda szerint maga az ördög hozta létre, miután megnyert egy fogadást, amelyben egy szép hölgy elvesztette a lelkét. Eredetileg 25 km hosszú, jelenleg 217 m és 27 m magas.

Tarragona-Aqueduct éjjel

Mérida spanyol város helyén Augusta Emerita néven egykor római város állt Nyugat-Spanyolországban, mely olyan nagy város volt, hogy vízigényét három vízvezeték tudta kielégíteni. A legszembetűnőbb ezek közül a Los Milagros akvadukt: harminchét boltívének mindegyike huszonöt méter magas, tégla és gránit rétegek váltakozásából áll. Az Adelfas és Pardillas folyók összegyűjtött vizét a Proserpina víztározó raktározta el, amelyet  egy második században épült gát védett, ami 21 méter magas és 425 méter széles volt. A vízvezeték Augustus császár uralkodása alatt épült.

merida_anita_aqueduct

Az évszázadok felfordulásai, a háború pusztításai,  a tűz és földrengés, valamint nagyváros  állandó építkezései ellenére az isztambuli Valens vízvezeték magasan áll. Épült 378-ban Flavius Iulius Valens császár uralkodása alatt, és most Isztambul legcsodálatosabb régi emlékeinek egyike.

Aqueduct-of-Valens Isztambul

Bizánc görög települése soha nem volt képes igazán virágozni, stratégiai helyzetének ellenére sem, melynek egyik fontos oka az ivóvízhiány volt. Minden oldalról sós víz, de nem folyó ömlik a városba. Érkezésük után a technológiailag fejlett rómaiak, csatornahálózatot és vízvezetékeket építettek, és a távoli hegyekből vezették a vizet csöveken keresztül, majd több száz földalatti ciszternában tárolták,  mint például a Yerebatan Sarnıçı.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!