Egy csepp Európa

Egy csodás nap a bikali reneszánsz élménybirtokon

Ez a nap majdnem tökéletesre sikeredett. Az immár megszokottan pazar reggeli után egy darabig még relaxálgattunk a marokkói fürdőben, aztán megváltottuk a belépőnket (25 százalékos kedvezménnyel, így kettőnknek csak 3000 forintba került), és elkezdődött kalandos napunk a birtokon. Végig korabeli zene szólt, ami határozottan jót tett a hangulatunknak, és érdekes módon később sem volt olyan érzésem a nap folyamán, hogy jóból is megárt a sok. Mivel lányom kézműveskedni szeretett volna, beugrottunk néhány fabatkáért a Gagyizdába (fordítok: ajándékbolt, ahol megkaptuk az egyenként 300 forintot érő helyi fizetőeszközt). Ezek után egyenes út vezetett a jelmezkölcsönzőbe, ahol a lányom egy káprázatos vörös-fekete korabeli ruhába bújt (napi 3000 forint a kölcsönzés díja), majd fejenként egy fabatkáért lovaskocsiztunk egyet.

3014562

A gyertyamártást és a mézeskalácsdíszítést határozott sikerként könyveltük el, és komoly elhatározást mutattunk a könyvkötés iránt is, de kiábrándítottak bennünket azzal, hogy nincs rá oktatói kapacitás. Kérdem én: akkor miért kell meghirdetni? Mert ez az egyszerűbb? Vagy lezser nemtörődömségről van szó? Mindegy, akkor is csalódás, és tartok tőle, nemcsak nekünk.

mézeskalács

Először fegyverbemutatóval vigasztalódtunk, de ezt hamarosan eluntuk. Utána következett a madár-bemutató, amit nagyon élveztünk. Amit Magyar Zoltán művelt a héjával, bagollyal és sólyommal, hihetetlenül látványos és érdekes volt. Viszont Kegyetlen Lajos, a helyi hóhér előadását kihagytuk a középkor kínzásairól, helyette betértünk a pékségbe egy különlegesen finom kakaós, illetve fahéjas tulipán süteményre. És milyen jól tettük! Kiderült, hogy a Fogadó a fehér hattyúhoz ismét nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és ez a süti bizonyult az ebédünknek. A hétfőn beígért kenyérlángos sehol, kemencés bab sehol, csak a már megízlelt méregdrága és korántsem finom kínálat. Mit mondjak, nem is láttunk nagy tömeget tolongani a fogadóban, eltérően a pékségtől, aminek már kora délutánra elfogyott minden süteménye. (Nem lehetne ezt valahogy jobban szervezni? Több száz ember volt ma itt, és az ellátás kritikán aluli volt!)

BORimage003

Megnéztünk egy elviselhető vásári komédiát, ami után következett a nap fénypontja: a lovagi torna a küzdőtéren. Négy lovag versengését figyeltük különböző fegyverekkel lóháton. A kikiáltótól a várnépig mindenki remekül tette a dolgát, a show igazán látványos volt, a lovagok jól képzettek, és keveset hibáztak.

lovagok2

 

Ami előtt le a kalappal, az összes itt dolgozó kedvessége, türelme, segítőkészsége és jókedve. Látszott, hogy élvezik, amit csinálnak, és értenek is hozzá. A fogathajtó fiatalembert meg is kérdeztem erről, hogy itt mindenki így született, vagy tréningeket tartanak nekik, hogy kell bánni a kedves (és kevésbé kedves) vendégekkel, netán féltik a munkájukat, tehát odafigyelnek erre. Megingathatatlanul állította, hogy ide csak kedves emberek jönnek dolgozni, és élvezik, amit csinálnak. Ha ez tényleg igaz, csak gratulálni tudok a birtok gazdájának, és ezúton üzenem, hogy ritka szerencsés munkaadó!

pékség

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!