Egy csepp Európa

Miért nem jött be nekünk München?

Nemrég írtam arról, hogy a fiammal Münchenbe látogattunk három napra. Azóta sokan kérdezték, hogy tetszett nekünk a bajor főváros. Egyik legkedvesebb barátnőm évekig élt ott és nagyon szerette, úgyhogy kíváncsian vártam a várossal való találkozást.

münchen

A történelmi belváros tereit, utcáit München méreteihez képest nagyon kicsinek éreztem. Sajnos nem is nyűgöztek le. Egyedül a Városháza épülete volt számomra maradandó élmény az olimpiai falun kívül.

München_Panorama

A másik kellemetlen meglepetésem az volt, hogy jellegzetesen német, bajor hangulattal, ételekkel és emberekkel szerettem volna találkozni, de nem sikerült. A multikulturalizmus ugyanis bekebelezte a várost. Szőröstül-bőröstül.

Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nincsenek előítéleteim semmilyen nemzet polgáraival szemben. Abszolút toleráns és elfogadó vagyok egy bizonyos határig. Azonban három nap München török-arab negyedében meghaladta a türelmemet.

Természetesen eddig is hallottam-olvastam a török vendégmunkásokról, akik Németországban dolgoznak, és küldik haza a pénzt a családjuknak, nagyobb ünnepekkor pedig hazalátogatnak. Amikor még Hegyeshalomnál volt szabályos határátlépés, gyakran órákig kellett várni, mert ezek a munkások tömegesen, egyszerre tértek vissza dolgozni. Azóta annyit változott a helyzet, hogy már ritkán mennek haza, mert az egész család kiköltözött, és számukra lakónegyedre és létesítményekre volt szükség.

Www.gerhard-blank.de_münchen_ansicht_von_oben

Amikor egy állam bevándorlókat fogad, elvárja, hogy a munkáért és megélhetésért cserébe a jövevények alkalmazkodjanak a helyi szokásokhoz és törvényekhez, és ha lehet, apránként, idővel asszimilálódjanak. Ahogy olvastam, bennünket, magyarokat azért szeretnek külföldön, mert nem alkotunk összetartó csoportot, közösséget, hanem egymástól szétszórva, senki másra nem támaszkodva boldogulunk, ahogy tudunk. Nem biztos, hogy ez annyira jó módszer, mert a bajban is magunkra maradunk. Viszont villámgyorsan megy az asszimilálódás, a kint születő gyerekhez már az adott ország nyelvén szólnak a szülők, mintha minél hamarabb szeretnék elfelejteni, hogy honnan is jöttek.

gary-cook-street-signs-for-marienplatz-and-weinstrasse-munich-munchen-bavaria-bayern-germany

Ez az, amit a törökök és az arabok (azt hiszem, a kínaiak ugyanígy) nem tesznek. Münchenben például már az etnikai sokszínűség uralkodik, ami nem lenne baj, ha a domináns azért a hazai maradna. Márpedig sajnos ez tűnik el, attól félek, visszavonhatatlanul. A belvárostól egy megállóra lévő, a főpályaudvar közvetlen szomszédságában létező, egész nap zsúfolt és teleszemetelt negyedben minden a bevándorlók szája íze szerint van kialakítva. Döner és kebap mindenütt, vízipipákkal ellátott kávézók, fürdők, fodrászatok, ahol a kendő alól óvatosan kihúzott tincseket vágják egyenként rövidebbre, arab zöldség-és gyümölcsárusok, csadorban babakocsit tologató nők. A német jelenlétet a Lidl és a Rossmann üzlete érzékelteti, és a mellékutcákban megbújó szállodák és hostelek.

török bolt

Eltűntek a német ízek, színek, hangulatok (Szászországgal összehasonlítva legalábbis), napokig hiába kerestük például a bratwurst-ot (nagyon finom sült kolbász, német specialitás), amit Drezdában minden utcasarkon árultak, itt nagy nehezen a pályaudvaron bukkantunk rá. Viszont válogathattunk olasz, görög, vietnami, kínai éttermek garmadájában.

fejkendősök

Üdítő kivétel volt a Deutschland Múzeum, ahol végre iskolai kiránduló csoportokkal és német családokkal is összefuthattunk. Vitorlás hajótól repülőgépekig, bányamúzeumtól tengeralattjárókig mindent megtaláltunk itt, amire a német tudomány és gazdaság büszke lehet.

A főtéren járva a Városháza előtt afrikai dobzenére táncoló bevándorlókat láttunk, német fiatalok pedig táblákat emeltek a magasba, amin toleranciát és elfogadást kértek a kulturális különbözőségre. Úgy tűnik, a multikulturalizmus radikális térhódítása nem megy zökkenőmentesen Münchenben sem.

München_A_Rathaus

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Bohdana Potapenko says:

    Érdekes volt olvasni:) Sajnos hasonlót tapasztalok Németország más nagyvárosaiban is (Köln, Frankfurt, Düsseldorf). Ellenben Kelet-Németország gyöngyeit (Drezda, Lipcse, Erfurt, Weimar) bárkinek szívesen ajánlom.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!