Egy csepp Európa

Egy megosztó romantikus film és Cornwall – Időről időre (írta és rendezte: Richard Curtis)

Ha körülnézünk a neten a filmkritikák között, azonnal szembetűnik, hogy ezt a filmet vagy nagyon szeretik a kritikusok, vagy nagyon nem. Visszasírjuk Hugh Grantet, a rendező íróként alulmúlja magát, Bereczki Zoltán időutazik a nyáltengeren – egyik oldalról,   az angol romantikus vígjátékok nagymesterének időtálló hattyúdala, remek színészek és mély mondanivaló, sírva nevetős film – a másikról.

„Richard Curtis legalább akkora kuriózuma az angol popkultúrának, mint a Monty Python, Harry Potter, Sean Connery vagy David Beckham jobb és bal lába. Nélküle az ezredforduló romantikus vígjátékai még inkább egy lesajnált műfaj képviselői lennének. Akár csak ír (Sztárom a párom, Négy esküvő és egy temetés), akár emellé még rendez is (Igazából szerelem, Rockhajó), dialógusai és karakterei tele vannak egyfajta szertelen bájjal, ami ennyire talán csak a hűvös briteknek áll jól.” ( http://cinestar.hu/cikk/idorol-idore-kritika)

Talán az a baj, hogy más ez a film, mint az eddigiek, amiket tőle megszoktunk. Bármilyen fájdalmas  vagy kínos dolog történt is a Sztárom a páromban vagy az Igazából szerelemben, valahogy a végére minden elrendeződött. Liam Neeson bármennyire is gyászolja halott szerelmét, néhány hónap múlva már fogadott fia osztálytársának anyukájával randizik, Colin Firth, akit a barátnője a saját öccsével csalt meg, lánykérésre siet, Emma Thompson és Alan Rickman pedig nem adják fel, és megpróbálják rendbe hozni a házasságukat.

Mindegyik filmből árad az igaz szerelembe vetett töretlen hit, valamiféle végtelen optimizmus, az élet igenlése és feltétel nélküli szeretete. Számomra megdöbbentő, hogy egy férfi ennyire komolyan és teljes meggyőződéssel hisz abban, hogy a romantikának létjogosultsága van az életünkben, és a mély érzelmek nélkülözhetetlenek az emberi kapcsolatokban. Ha a legromantikusabb férfira kellene szavazni, nálam Richard Curtis állna az első helyen holtversenyben Yannival.

Azonban az író személyes, magánéleti problémái (mialatt a forgatókönyv készült, mindkét szülőjét elvesztette) mélyebb, fájdalmasabb színt vittek a legutóbbi filmbe. Mintha az író hirtelen ráébredt volna arra, hogy nincs mindig idő, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, vagy nem minden hozható rendbe, van, amihez nem elég a szándék, a jóakarat vagy a hit. A halál végleges, visszavonhatatlan és megváltoztathatatlan.

about time 4

Megmaradt az igaz szerelembe vetett hit, de már ott a félelem, hogy a megélt boldogság pillanata elvész, tehát élvezzük az élet minden pillanatát, mielőtt végképp elrohan mellettünk. És ezt lehet giccsesnek, nyálasnak, túlzottan érzelgősnek nevezni, de igaz. Kétségkívül nem eredeti gondolat, Tolsztojnál (Ivan Iljics halála) már emelkedettebb stílben találkozhattunk vele, de ahogy általában nem Homérosszal alszunk el esténként, úgy érthető, ha ez a film sokaknak tetszik. A kritikák dacára is.

És az ok, amiért a mi bejegyzésünkben is felbukkan, hogy a történet két helyszínen játszódik: Londonban és Cornwallban. Utóbbit gyönyörű tengerparti jelenetekben láthatjuk, varázslatos beállításokban. Folytatás következik, amikor Cornwallról (nem a filmbeli részéről) egy kicsit részletesebben számolunk majd be sok-sok fotóval.

about time

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!