Egy csepp Európa

Dél-Csehország hangulatos és varázslatos városkája – Třeboň

Aki azt gondolja, hogy minek ennyi cseh városkába ellátogatni, mind egyforma, az hatalmasat téved. Kétségtelenül van hasonlatosság: szép természeti környezet, jellegzetes középkori és újkori épületek, kedves, barátságos emberek, szívélyes fogadtatás, korrekt árak, kulturált kiszolgálás, remek ízek. De mindegyik unikum a maga nemében, egyszeri és páratlan, megismételhetetlen műalkotás. Az emlékképek sem keverednek össze, ahogyan itthon, utazás után újranézzük a képeket, csalhatatlanul tudjuk, honnan származnak.     Ezúttal egy szelídebb, finomabb, lágyabb, kevésbé erőteljesen karakteres városba látogattunk el.     Amikor felvetődött az ötlet, hogy utazzunk el a novemberi őszi szünetben négy napra Dél-Csehországba, először nem igazán lelkesedtem érte. A november számomra esőt, hideget és sötétséget jelent, amit itthon még át lehet vészelni jó könyvek olvasgatásával, forró tea kortyolgatásával, és bármikor elő lehet kapni egy hangulathoz illő filmet a polcról. Ráadásul erősen köhögtem, és úgy éreztem, hogy jártányi erőm sincs. Ennek ellenére útnak indultunk, és nem bántam meg. Vonattal vágtunk neki az útnak, bécsi átszállással Budějovicébe, ahonnan a menetrendszerinti autóbusszal érkeztünk meg Český Krumlovba. A novemberi utazásban az a jó, hogy nincs nagy tömeg, mindig van helyünk és kiváló árakon tudunk szállást szerezni magunknak. Krumlovban például a főtéren egy 12. században épült, gótikus stílusú házban kialakított négy csillagos szállodában, a Zlatý Andělben hajtottuk álomra a fejünket első éjszakánkon. A szépen modernizált épületben a főszezoni ár töredékéért kaptunk szobát (fürdőszoba gyermekmedence nagyságú káddal, nappali óriás képernyős televízióval és minden igényt kielégítő háló). Másnap átköltöztünk szeretett České Budějovicénkbe, ahonnan kirándultunk egy általunk még nem ismert hangulatos kisvárosba, Třeboňba. Ez a település mindössze 22 kilométerre található, nem messze az osztrák határtól, páratlanul szép természeti környezetben. Nem meglepő tehát, hogy a város környékét természetvédelmi területté nyilvánították, sőt UNESCO bioszféra rezervátum is egyben. www.trebon-mesto.cz     A sík vidéken egykor földművelésre nem igazán alkalmas, vizes, tőzeglápos, mocsaras terület volt, ma gyönyörű tavak mellett sétálgathatunk. A ritkás erdőkkel  borított tájon a Vítkovok (innen ered a városka német neve: Wittingau) hoztak létre uradalmi udvart, ami mellett lassan kialakult a település is. A 13. században már plébániatemplom és egyszerű erődítmény is épül, de a birtokot 1366-tól a Rožmberkek szerzik meg, akik egészen 1611-ig birtokolják, amíg a család ki nem hal.     Ezekben az évszázadokban alakítják ki a nagy hasznot hozó mesterséges halastavakat, és az új folyóágak kiásásával, célirányos tereprendezéssel többszörösére növelik a haltenyésztési kapacitást. A krumlovi várnagyot, Jakub z Krčínát bízzák meg a teljes birtok igazgatásával, aki új, mesterséges árokkal kötötte össze a folyókat, s létrehozta Dél-Csehország legnagyobb halastavát, a 15 négyzetkilométernyi Rožmberket.     Az uradalom, mint egykor szinte minden birtok Dél-Csehországban, a Schwarzenberg család tulajdonába került, tovább gyarapodott egy urasági sörgyárral, s időközben az egykori gótikus vár helyén felépített reneszánsz kastély barokk stílusjegyekkel és gyönyörű angolparkkal gazdagodott.     Ha teszünk egy nagyobb sétát a hangulatos kastélyparkban (az őszi színekben pompázó fák és bokrok különösen szépek a verőfényben), elhaladva a büszkén sétálgató páva mellett lassan megtaláljuk a kaput, ami nem a város, hanem a tópart felé nyílik. Végtelen nyugalom árad a látványából, akármerre nézünk, mindenütt víztükröt látunk.     Érdemes tovább barangolni a kastély udvarán is. Maga az épület a reneszánsz építészet kiemelkedő példája, a város legfontosabb műemléke. Kezdetben nem volt több gazdaságnál, később erőd lett belőle, aztán kőépületet emeltek a helyén (1374-ben említik először). A 15. században a husziták kétszer is megpróbálták elfoglalni a várost, de nem jártak sikerrel. Azonban az 1562-es tűzvész miatt nemcsak a település, de maga az erőd is súlyosan megrongálódott, ekkor határozták el, hogy átépítik reneszánsz kastéllyá. Belépők a kastélyba: http://www.tixik.hu/find/?id=2362861&url=http://www.zamek-trebon.eu/     Ha kissé elfáradtunk a nézelődésbe, érdemes betérnünk valamelyik cukrárnába, ahol nagyon finom forró csokit és süteményeket kaphatunk elfogadható áron. Érdemes körbejárni a városközpontot alkotó teret és a környező utcákat, mert nagyon szép, változatos színekben pompázó lábasházakat és oromzatos kialakítású házakat láthatunk (ezeket most már védetté is nyilvánították). A főtér közepén találunk egy reneszánsz stílusú szökőkutat és egy barokk Mária-oszlopot. A legértékesebb épület a Fehérló Fogadó (U Bílého koníčka) 1544-ből, a legérdekesebb pedig a régi Városháza, melynek 31 méter magas tornyából remek kilátás nyílik a környező területekre.     Mint megtudtuk, a téren gyakori a sokadalom, vásárolhatunk kürtős kalácsot és mézbort, és megkóstolhatjuk a városka saját gyártású italát, a Regent sört is.     Fotók: Horváth Dávid    

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!